Tegnap este 8-kor nekiálltam sütni.
A croassant a kenyérsütő gépben akartam összekevertetni és keleszteni. Természetesen a legmagasabb szekrény tetejére száműztem a cuccot. Szék odahúz, feltérdelek és tapogatok, hogy legalább a csücskét elérjem, aztán majd valahogy előrehúzom kicsit és mielőtt rám borulna, elkapom.
Ez volt a terv.
Ahogy ott kotorászok a kezem beleakadt valami zörgős zacsiba. Tapogatom…….fogalmam sincs mi az. Előrébb pöckölöm, hogy le tudjam venni.
Egy mézeskalács szív. Pici tükörrel a közepén.
Tavaly Debrecenben voltunk Adventezni. Még sosem voltam karácsonyi vásárban. Gyönyörűen fel volt díszítve az utca, a Nagy Templom kivilágítva. A sétáló utcában árusok, lampionok, sülő kenyérlángos, édes kalács és fűszeres forralt bor illatában sétáltunk.
Egyszer csak eltűnt és két perc múlva csillogó szemmel került elő, a kezében egy kis zacskót szorongatott.
Kinyújtott a kezét felém és a tenyerén ott pihent egy mézeskalács szív. Pici tükörrel a közepén.
 
 

 

 

 

Szerző: Mókusélet  2009.12.04. 11:27 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr441573308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

petike_1 2009.12.08. 14:13:03

legszebb adventem volt nekem is.... :o(
süti beállítások módosítása