Van abban valami nagyon jó érzés, másrészt valami visszás, amikor az ember úgy ebédel, hogy karnyújtásnyira tőle-az üvegfalon túl-ott tornázik egy orángutáncsalád.

Évek óta csodálom ezeket az állatokat. Ha majd Kiskorúnak nem lesz rám szüksége, eladom a földi javaimat  :-) és elrepülök Borneóra. A hátralevő életemet Sepilokban az Orángután rehabilitációs központban akarom tölteni, és megtanítani a kicsiket fára mászni, élelmet találni, vagy csak sütkérezni a fűben és nem csinálni semmit.

Ez még messze van.................így marad Nyíregyháza.

Kicsi pénteken értem jött a gályába, beültetett az autóba és elvitt. Meglepi szülinap.

Isteni volt a szállásunk, egy 4,5 HA park közepén, az Állatkerttől 400 méterre. Megkegyelmezett az időjárás is, mert bár szakadó esőben indultunk, lent egy polóban tudtunk sétálni, a fő utcán kirakodóknál laci pecsenyét ettünk és házi bodzaszörpöt ittunk, miközben hallgattuk a zenészeket,akik a szinpadon játszottak.

Másnap az Állakert. Gyönyörű.!!! Hatalmas kifutók, rengeteg fa, nagy élettér.

Du. átmentünk Demjénbe. Ott már zuhogott az eső, így beültünk a melegvizes medencébe. Alul-felül eláztunk:-) de kár lett volna kihagyni!

Köszönöm!