Van abban valami bizarr, hogy az ember gyereke felnő.
Lehet nem ez a jó szó, de valahogy így élem meg.
Nagy-méretre is már 96 kiló- és gondolkodásban is.
Kettesben szépen kézen fogva elmentek Kislánnyal a nőgyógyászhoz, laborba mindenhová.
Ugyan akkor valamelyik éjjel 11-kor mikor haza estem elkezdtem főzni.
Hétvégére elutaztam nem főztem, vettem pizzát süsse meg- kijött a szobából és megkérdezte:mit csinálsz anyukám?
Mondtam töltött paprikát holnapra. Erre azt mondta:hurrá lesz ebéd. Úgy elszégyelltem magam!
Pedig nem kéne, tudom. Annyi faszságot csinál, hogy nem igaz.
Letörte –nem igaz, csak a kezében maradt és erről IGAZÁN NEM TEHET (szerinte)- szóval a kád leeresztő gombját. Most le kell a fürdőben szerelni a mosdó csapját, kiemelni a szekrényt, levésni a kád oldaláról a csempét majd az alatta lévő ytongot, hogy kicseréljük ezt a cuccot. Lehet kéne vennem egy dugót oszt jóvan.
Szóval felnőtt. Néha hiányzik egy kisgyerek......nagyon. Virág a világ végére költözött, ritkán látom.
Este nálam járt Györgyi….dumáltunk. Egyszer csak azt mondta, Te Mókus, ez az Öreg néne őzikéje miért van az újság tartón? Nem tudom….mondtam,majd elteszem.
Tudtam…..decemberben éjjel, mikor ketten voltunk csak otthon és nem volt jól Mazsola ebből olvastam Neki két orrfújás és öklendezés között.
Hátha megnyugszik.
Kiskorú is nagyon szerette ezt és a Sün Balázst is. Kívülről fújta a bölcsiben.
Úgyhogy este megint bőgtem a zuhany alatt és éjjel ismét szívdobogásra ébredtem .
