93 kollégám,…………..néhányuk barátom. Ennyi embert küldenek el 2 hét múlva.
Vérzik a szívem. Van köztük apa és fia, barátnőm, akinek munkanélküli a férje és jó pár egyedül álló, akinek a léte függ attól, hogy talál-e munkát.
Persze a változással elindultak a helyezkedések….hányok az egésztől. Úgyhogy az irodánkat kinézte egy új „nagykutya”.
Már 2 napja a sitten és porban ülök, mert az iroda falát lebontották. Semmin nem csodálkozom. Vártam, csak szól valaki valamit. Tegnap aztán szóltak és ma reggelre ott álltak a költöztetők az ajtóban , pakolni kezdtek.
Értsd meg ez szükséges és ideiglenes, két hét mindössze. Másik épület, de majd járkálok. Nem érdekel! Ha azt mondják, kiültetnek a folyosóra már az sem.
Szomorú.
Pakolásztam a dolgaimat egy dobozba. Aztán a faliújságot szedtem le……és akkor a kezembe akadt.
Egy képeslap. Piros, egy kutyus van rajta és pár sor. 4 éve kaptam
Össze szorult a szívem, de nem szóltam, csak nyeltem néhányat és betettem a dobozba.
Aztán kezembe fogtam a rózsát. Az utolsót amit kaptam leszárítottam és azóta is őrzöm. Fogtam és kisétáltam az ajtón……..és potyogtak a könnyeim.
