Idén úgy gondoltam kihagyom a Karácsonyt.

Bevackolok valahová…és a túlélésre fogok játszani.

Nem fogok fát sem díszíteni, vagy ha igen, akkor valami kis picit…csak jelzésnek.

Nem fogok mézeskalácsot sütni, sem flódnit.

Nem agyalok előre a menün….nem érdekel.

Nem csinálok ajándékot…..megpróbálom valahogy átvészelni.

Aztán a csajok azt mondták egyik nap, hogy menjünk ki a Vörösmarty térre. Nemet mondtam.

Nem megyek….bőgni fogok és pont nem az lesz a hatás, mint kéne.

Aztán meggondoltam magam.

Nem mondom, hogy nem rándult görcsbe a gyomrom, ahogy mentem végig a gyönyörűen feldíszített és kivilágított Váci utcán…de elmúlt. Elmúlt, ahogy megéreztem a sülő gesztenye és a mindent betöltő fűszeres forralt bor illatát. Néztem a párokat, ahogy csillogó szemmel egymásba kapaszkodva nézték a kirakatokat, embereket, akik rácsodálkoztak a díszes kirakatokra és elmúlt minden rossz érzésem.

A Tér különben gyönyörű. Olyan helyes kis futó fényeket tettek a fákra-mintha jégcsap lenne és csöpögne- hatalmas világító gömböket és az egésznek olyan meghitt hangulata van.

Nem vettem semmit - egyrészt mert horror az ára, értem én hogy kézműves meg egyedileg kézzel (hö  :-) ) gyártott, de akkor is, másrészt nem volt semmi, amire olthatatlan vágyat éreztem volna.

Ellenben ittam egy isteni forralt bort.

Úgyhogy hétvégén leszedtem a tökös dekorációkat, jól kitakarítottam és felhoztam a tárolóból a díszeket. Karácsonykor még a giccs is meg van engedve! SŐT! Minél jobban csillog, minél több rénszarvas, angyalka és hóember van rajta annál jobb.

Nem bőgtem, csak picit, mikor megráztam a hó gömböt- apró pici fényes csillagok úsznak benne-3 éve kaptam.

Kiraktam az ajtóra a vendégváró mütyürt, az ablakba a világító csillagokat, meggyújtottam néhány gyertyát, sült alma illatú illó olajat cseppentettem a párologtatóba ……és a wc-be  kicseréltem a papírt rénszarvasos fahéj illatúra.

Jöhet a Karácsony!