Valahogy idén nem hatott meg ez a Valentin déjezés.

Persze hallottam rádióban, meg a tv-ben is , de nem különösebben érdekelt.

Aztán Vitéz azt mondta, menjünk, igyunk valahol egy forró csokit és dumáljunk.

Ültünk egy kv-házban és beszélgettünk mindenféléről. Érdekes…néha az az érzésem, hogy ezer éve ismerem. Hogy minden feszkó nélkül tudok Vele bármiről beszélgetni.

A gyereke,  az enyém,  a házassága,  az enyém…nincs tabu, nincs mellé duma.

Az este végén azt mondtam neki, hogy olyan vagy nekem, mint Zoli volt.

Ő volt a kőszikla.

A KŐSZIKLA.

Te ilyen ember vagy….pedig még csak 2 hete ismerlek és másodszor találkoztunk.

Aztán, hogy ne örüljön annyira hozzá tettem, hogy még sosem volt velem egyidős pasim, úgyhogy szedd össze magad, ha ringbe akarsz szállni.

Mónika büszke lesz Rám. Hentes vagyok anyukám!

Hentes!!!

 

 

Szerző: Mókusélet  2012.02.15. 13:02 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr144113123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása