Nem is tudom miért írom le, talán azért, hogy majd egyszer ha visszaolvasom, tudjam, hogy mit éreztem. Mert igen, igaz, hogy az idő begyógyítja, vagy széppé teszi, de legalább is elfedi a sajgó sebeket.

Szeptember vége felé kezdtem munkát keresni. Nem előbb.

Nem azért, mert az egész nyarat a Balatonon töltöttem, hanem mert volt egy ajánlatom, amire várnom kellett.

A legszebb az egészben az, hogy ők kerestek engem, a gazdasági igazgató volt a hátszelem. Konkrétan mindenben megegyeztünk, bér, munkaidő, cafeteria.

Aztán jött a HR-es interjú. Első ilyen, nem tudtam mit hogy kell csinálni. A csaj fiatal és érdeklődő. Egy csomó kérdést tett fel a múltammal ill. a volt munkával kapcsolatban.

Pl :miért váltottál egészségügyről? Mi a válasz? Az, hogy muszáj volt, mert Ex olyan helyen dolgozott, hogy nekem kellett a Kiskorú oviból hazajutását megoldani.Így egy műszakos állást kellett keresnem.

Kifogás:nem rövid választ adtam.

Azon agyalok, mit kellett volna mondanom? Kedvem volt kipróbálni magam? De hát ez nem igaz!!! Őszinte voltam....és ez baj.

Mostanában több helyen azt kaptam: attól tartunk a mi cégünk nem elég pörgős az Ön előéletéhez. Nekünk hosszú távú, elkötelezett munkavállalókra van szükségünk, és ismerve az önéletrajzát, Önt ez nem elégítené ki.

Az utolsó ilyet hétfőn kaptam....de legalább kaptam. És a cég gazdasági igazgatója hívott fel személyesen. Értékeltem, hogy legalább visszajelzett, de könnyebb nem lett ettől.

Végig bőgtem az egész hétfőt.

Még 2 hónap.

Ennyi ideig bírom anyagilag.

Tudom, itt az öcsém, itt a családom. Leültem anyuval.....zokogtam. Mondtam neki, hogy értem én, hogy adnak, de esélyem sem lesz vissza adni. Miből?

18 éves korom óta eltartom magam, soha nem szorultam rá senkire.

Most 44 leszek és nem tudom hogyan tovább.

Jövő hónapban le kell ülnöm Ex-el, hogy vegye magához Kiskorút.

Nem fogok tudni fizetni neki, de nem tudom tovább eltartani.Jön a ballagása, hogy fogok ott állni?

Nem ilyen életről álmodtam mikor kislány voltam.

Számolgatok, hogy ha mindent eladok, meg tudok-e szabadulni a hiteltől. Lehet, de mivel munkám nincs, nem fogok tudni albérletet fizetni.

Nem tudom mi lesz.

A barátnőm bekerült a pszichiátriára....én nem akarom ezt.

El vagyok keseredve és nem találom a kiutat.

Szerző: Mókusélet  2013.01.31. 10:02 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr585054566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása