Apuék jöttek haza a Városligetből és vidáman mesélte,hogy összefutottak  Pitkinnel valami darabot próbáltak és adott pár jegyet, hogy menjünk el és nézzük meg Őket.

Fogalmam sem volt, hogy a Pitkin becenév mögött Vikidál Gyula rejtőzik, mint ahogy azt is csak fél füllel hallottam, hogy egy helyen nőttek fel és gyerek korukban sokat játszottak együtt.

Kezünkben voltak a jegyek, de fogalmam sem volt róla,hogy ez a jel:

mit jelent és mi készül a Királydombon.

Az előadás-az ŐS előadás- megpecsételte a következő néhány évemet!

Álltam ott, hallgattam, hogy „Vezess minket István! „ és futkosott a hátamon a hideg! Beleszerettem egy rock operába és egy hangba.

Az előadás végén felcsendült a magyar Himnusz és a tömeg sírt. Némán állt több ezer ember, nézték ahogy beteríti a dombot a magyar zászló. Felemelő érzés volt ott lenni, részese lenni egy ilyen előadásnak.

Eltelt 30 év.

Alföldi Róbert, akit én imádok a gondolataiért a látásmódjáért és a színészetéért újra rendezte a darabot.

Kíváncsi voltam rá, hogy mit lát másként most, ennyi év elteltével.

Biztos velem van a baj,biztos én nem értem a koncepciót, biztos nem vagyok elég „művészi”, de a tegnap látott darab több volt, mint kínos!

Amikor a Trabantból kiszállt  ifjú korom szerelme, István hangja Varga Miklós és az Ricsés Feró a hónaljszütyővel, mint 2 öregember, akik azt sem tudják merre vannak arccal előre, na akkor mondtam Zembernek, hogy ennyi!

Ezt egyszerűen nem bírom tovább nézni!

Lehet, hogy kérdéseket vet fel a darab-valószínű nem vagyok hozzá elég elvont-de én nem bírtam élvezni,

Úgy éreztem, hogy ciki amit látok.

Hogy megcsúfolták az én darabomat!

Az én kedvenc rockoperámat!