Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy a közösségi honlapok boldogtalanná és magányossá tesznek.
Nézegeted a képeket, amiket barátok, ismerősök, kollégák, szomszédok tesznek fel magukról a párjukról, gyerekről vagy a kutyáról és azt érzed, hogy boldogabbak, mint Te vagy.
Szebb helyeken járnak, ma moziban voltak, tegnap sétáltak a Duna korzón, látod a képeket a Balatonnál vagy a tengernél: boldogan mosolyognak, fogják egymás kezét süt a nap.
Nézed és azt érzed, de jó nekik.
Ülsz az irodában vagy otthon a kanapén és irigykedsz, egyre szomorúbb leszel és magányos.
Nézed a férjed/barátod aki ott punnyad melletted (esetleg dolgozik, teherautót vezet vagy bányász vagy pénztáros a Tescoban) és azt gondolod, hogy MÁSOKNAK sokkal jobb.
Hát a LÓFASZT ANYUKÁM!!!
Most voltam a facen..................2-3 naponta felmegyek.
Ott a barátnőm, nemrég tele volt a "szép családdal" az oldala. Itt voltunk, ott voltunk fogták egymás kezét, megosztották egymás képeit "szerelmeimmel" címmel apuka, anyuka 3 gyerek.
Jöttek a lájkok, de szép család, büszke lehetsz stb.
Tudtuk, hogy 4 éve nincs köztük semmi, hogy gyűlölik egymást, de a gyerekek ezt nem tudják (nem a fenét nem! ) őrzik a látszatot! Aztán a csaj összeomlott pszichiátria zárt osztály, apa meg felvállalta a nőjét.
Törölték egymás képét az oldalukról, és megy a versengés, hogy ki tesz fel jobb képeket a gyerekekkel.
Másik pár, szintén képek..........romantikus itt, kettesben vacsi ott. Pontosan tudom, hogy a srác nemrég összeszűrte a levet egy baráti pár hölgy tagjával. Borított otthon, a csaj is....váljunk, összeköltözünk nagy a szerelem. Feleség bele akart halni, majd bekeményített, ahogy a másik oldalon a férj is. Mindenki maradt az eredeti párjánál.
Szarul vannak, de helyre akarják hozni. Becsülendő.....de nem rakosgatnék képeket, hogy hűűűű de heppi, mert basszus NEM AZ!!!
Erre legyek irigy? Erre legyek féltékeny?
Nemrég találkoztam egy volt kollégámmal. Örültünk, beszélgettünk, mi van veled hogy vagy hol dolgozol mi újság?
Nem tudunk rólad semmit-mondta. Nem látni a facen csak a zumbákat.
Rá néztem és azt mondtam: figyel, ez tudatos. Ha érdekel mi van velem, hívj fel. Ha tudni akarod hol dolgozom, van-e valakim kérdezd meg.
Nem tartozik a nagyvilágra!
Rám tartozik, meg a barátaimra szeretteimre, hogy mi van velem.
Ennyi.