Mindig is szerettem a céklát.

Régebben Anyu mindig ecetesen, tormával csinálta és salátának ettük húsok mellé.

Aztán pár éve minden sznob arról beszélt, hogy a sült cékla balzsamecettel királyság, így én is megkóstoltam. Jó volt, jó volt, de a katarzis elmaradt, és szerintem a 1,5 órás sütögetés rohadtul nem éri meg az élményt.

Aztán ettem salátának tejföllel-ezt azóta is imádom, és borscs levest is kipróbáltam.

Mostanában, mióta odafigyelek a kajámra-nem diéta, csak tele lett a bugyrom, hogy mindentől felfújódtam, szélgörcseim lettek- az óta többször gondoltam rá, hogy a céklát ki kéne próbálnom másra is.

1 hónapja nem iszom tejet- a Freibe is a kedvenc kávémat szója tejjel kérem- azóta jobb a helyzet.

Kiiktattam a fehér lisztet, na nem radikálisan és a cukrot is.

A liszttel még variálok, cukor helyett nyírfacukrot használok. Jobb a pocakom sokkal!

Szóval cékla.

A hétvégén sütit kértek a srácok, én meg kísérleteztem. Elolvastam számtalan blogot, de nem akartam lisztet, sem csokit a sütibe, így megalkottam a saját receptemet.

Közre adom, hogy később is meglegyen:

4 tojásfehérjét habbá vertem némi xilittel.

A sárgáját kikevertem mézzel és kb. fél deci olajjal. Szerintem simán lehet vajjal vagy kókusz olajjal is, én sima napraforgót használtam.

3 nagy céklát meghámoztam, megfőztem és pépesítettem. Ezt belekutyultam a sárgájás cuccba.

Másik tálba: 10 dkg zabpehely

                         10 dkg mazsola

                         10 dkg sótlan mogyoró felaprítva

                         10 dkg kókuszreszelék

                          1 cs. sütőpor

                          2 ek. kakakó

A két cuccot összekevertem, bele a fehérjét és 180 fokon 40 percet sütöttem. A tetejére csokimázt csináltam.

A mogyorót lehet dióval vagy bármi csonthéjassal variálni.

A fiúknak is ízlett, pikk-pakk elfogyott.

Jövő héten cékla levest csinálok tormás mascarpone habbal.