Nem igazán szeretem a hamburgert.

Lehet, hogy ebben az is közre játszik, hogy az elmúlt években, ha hamburger: akkor vagy Meki vagy a Burgerking jutott az emberek eszébe.

Pedig régen is volt jó hambi. A Moszkván volt egy bodega, ahol puffancsba adta a bácsi a húst, telepakolva jó csípős csalamádéval és majonézzel, csak úgy folyt a kezünkön a lé.

Középsuliból oda jártunk kajálni a csajokkal, szóval rohadt rég volt!

Mikor a Régiposta utcában megnyílt az első Mcdonalds, a Váci utca elejéig állt a sor, hogy egy sajtburgert meg tudj kóstolni. A kisebbik öcsém olyan 10 éves lehetett és persze vinni kellet.Ott álltunk a sorban órákon át.

Aztán  rájöttem, hogy igazából nem szeretem és drága, úgyhogy nem mentem.

Kiskorú, mint minden gyerek persze szereti…….aztán elment dolgozni oda egy egész hónapra. Látta, hogy a fűrészpor szerű cuccot vízbe áztatják és hagyma lesz belőle, úgyhogy már Ő sem eszi.

Mostanában viszont gomba mód szaporodnak a különböző hamburgerezők és egész jókat lehet róluk olvasni.

Úgyhogy Valentin nap alkalmából a Sza-Sa burgerbe mentünk kajálni.

Csak akkor menj oda, ha éhes vagy! Ha NAGYON éhes!

A normál burger akkora, mint a fejem, tele van mindenféle cuccal. Az enyémben a húson kívül tükörtojás, bacon is volt. Küzdöttem, amíg tudtam, de legyőzött. Finom ropogós grillezett zsemlében-ahogy az kell-semmi ilyen olyan szósz- szóval jóság!