Soha ismétlem SOHA nem gondoltam, hogy élvezni fogom a kertet. 

Mondjuk nincs veteményes, amit kapálni kell, nincs szőlő, hogy kötözzem . Fű van, néhány bukszus és tó.

Tehát nagyrészt az élvezet része jut.

Haza megyek, megcsinálok egy jeges kávét és kiülök a teraszra nézni a halakat, hallgatni a madarakat és drukkolni, hogy egyenletesen nőjön a fű.

Apropó fű.

Szörnyű volt, gazos, szúrós szarral tele és mohás. Nézegettük egy darabig, hogy mit csináljunk vele. Jöttek a jobbnál jobb ötletek: fel kell ásni, gyepszellőztetőt neki! Szórjátok  be glialkával, és jólvanazúgy :-)

Mivel tök hülyék vagyunk hozzá,kihívtunk egy kertészt, hogy tessen már mondani erre valamit.

450 000-et mondott.

Erre én mondtam Zembernek, hogy nincs mese, el kell adni az egyik vesédet szívem, úgyis marad még egy, nincs neked mindkettőre szükséged, mert a gyep az kell.

Ahova a bejárót terveztük, ott elkezdtük felásni a kertet. Kb. a 3. percben derült ki, hogy az a kötsög Rácz a felső 10 centi alá mindent betett, amire már nem volt szüksége. Úgymint: sitt, cserép darab, fél pár cipő és rengeteg üveggyöngy. Mindezt jól ledöngölte egy géppel,amivel azt érte el, hogy jól összetömörödött, így csákánnyal kellett felverni. Napokig dolgoztunk, de felszedtük.

Ezek után jött 6 teherautónyi fekete föld, majd rá a gyepszőnyeg. 

Most már csak azt kéne kitalálni, hogy mitől nem fakul ki a fű ott, ahol a csajok lepisilik :-)

Szóval a fű kész, a medencét is megvettük, úgyhogy, lábakat a hokedlire, kezekbe a fröccs és lehet lazulni!