Azt álmodtam, hogy áll a kórházi ágyam végében.
Én felébredtem, ránéztem és sírni kezdtem............erre riadtam.
2 napja ezen agyalok.
Évek óta tudom, hogy szembe kéne vele néznem, de eddig nem mertem.
25 éve nem beszéltünk, mit is mondhatrnék? ......hogy nem haragszom?
Ma eltévedtem egy oldalra, ahol leírták, hogy mennyi minden okozhat betegséget.
Egy régi fájdalom.
Akár előző generációktól hozott rossz minta.
Dolgom van vele tudom.
..........és meg fogom lépni, hogy utána tiszta szívvel tudjak előre nézni. Hogy ne hurcoljak tovább roszz mintákat.
Hogy felszabaduljon a lelkem.
Az első lépés más meg van.
Innen könnyebb lesz!
