Tettem vettem, de időnként az órára pillantottam.

13:58, hűűű még van időm.

Végre nem esett az eső, így füvet nyírtam. Eltettem szépen a gépet, kiürítettem a zacskót.

14:30  nekiálltam a viakolor közül kitépkedni a bkinőtt gazocskákat. Majd felsöpörtem a teraszt, megigazítottam két virágcserepet.

15:00 Nekiálltam főzni, de enni nem tudtam. Majd leültem a lépcsőre, arcomat sütötte a nap és vártam.

A gyerekek érezhetik ezt, mikor várják a hétvégét és vele az elvált szülőt. Olyan enyhe gyomorszorító remegéssel.

Nem voltam ideges, nem féltem, csak vártam.

16 órakkor megszólalt a telefonom: Szia, jövök, csak elhúzódott, még Pesten vagyok.

Ekkor bementem enni, picit tv-ztem, megfésültem Bogyókát és elültettem 2 virágot.

6 órakkor jött meg. Kezében egy virág, meg egy ajándék táska csokival és pezsgővel. Átölelt és azt mondta: jó nagy hülyék vagyunk, hogy ennyit vártunk.

Az Apám!

27 év után ültünk egymással szemben. Néztem ezt a 71 éves embert és nem haragudtam.

Beszélt és beszéltem.

Késett, mert tüntetni volt. Nagy ellenzéki és nem ért egyet azzal, ahogy most mennek a dolgok.

Van felesége huszon éve, annak családja.

Mikor elment, kérte, hogy értesítsem ha lesz a műtét.............és menjek át Hozzá.

Megígértem.