Zember imádja a vonatokat.

Rám nézett és azt mondta: te Baba, én arra gondoltam, hogy menjünk le Esztergomba vonattal.

Ha ő azt mondja, akkor mi megyünk.

A vonat a nyugativól megy 25 percenként és 1 óra 15  perc alatt ott is van. Az út szép, ülsz a légkondis vagonban, kint 38 fok, szép az élet.

Majd vonat megáll, leszállsz és mellbe csap a hőség.

Ha nagyon messzire nézel és nagyon hunyorogsz, akkor meglátod a Bazikiát.

Lefordítom: qrva messze van az állomástól.

Elindultunk, csatangoltunk, a hátamról patakokban ömlött az izzadság.

Oda értünk.....persze nem a betonos úton megyünk, ahogy azt a többi puha halandó, neeeem, mi keresztül mászunk az erdőn.

Felértünk, dob pergés hurrá megjöttünk. Ja,hogy a dob annak szól, hogy augusztus 20 van és a Bazilika körül a király meg a királynő nézte a felvonulást.

Te, voltál már a bazilika tetején?

Nem.

Akkor menjünk!

Az első szintig 169 lépcső. Az konkrétan 140-el több, mint a komfort zónám.

Onnan már csak egy váll szélességű csigalépcsőn mész fel, fel, fel......

De a látványért megérte! Még sosem láttam élőben a Duna kanyart felülről.

A következő napokban próbáltam kiheverni a kirándulást :-)