Már novemberben kezdődött.....Zsuzsi egyre rosszabbul lett. Néha lelassult a beszéde, és zavartnak is tűnt.

Az elmúlt 1,5 évben néha néha előjött ez a probléma, akkor elvittem magamhoz, figyeltem, hogy mit eszik, hogy szúrja az inzulint.....és mindig jobban lett. Aztán novembertől ez már nem működött. Egyre rosszabb lett. Egyre rövidültek a tünt mentes napok.

Hencsa hazajött és kezébe vette a dolgot.

Szerzett egy intézetet, ahol vettek egy szép kis apartmannt, berendeztük, felkerültek a képei a falra, a virágai a kisasztalra......de akkor is úgy érezte, hogy kihúztuk a lába alól a talajt.

Hányszor.....istenem, hányszor kapaszkodott a kezembe sírva, hogy ne küldj be a kórházba, majd elvesztette az eszméletét. Én meg álltam és néztem, ahogy a mentősök teszik a dolgukat, Zsuzsi vissza sem nyerte az eszméletét és én zokogtam.

Múlthét hétfőn 8-ra bevittem a SOTÉRA  egy májspcialistához.

Végstádium.

Innen már csak a májtranszplantáció segít.

Ültünk némán a kocsiban hazafelé, és én megtörtem  a csendet. Mit gondolsz a helyzetről Muci?

Azt mondta, hogy ez az egy esély van, és megragadja.

Másnap felhívott: fáradt! Nem megy neki, nem próbálja meg. Nem akarja, nem akar több szenvedést!

Sírtam, zokogtam és könyörögtem! Elviszlek hajózni, melletted akarok ülni a Kiskorú esküvőjén! Kűzdj! Kérlek,kűzd! Ne add fel!

Nem akarja, nem tudja már végigcsinálni. Szeret engem, de még miattam sem!

Májusban lesz 68 éves!

Karácsony előtt Anyu hív: van nőgyógyászod? Nekem? Viccelsz? Mindenem IS van! Miért?

Vérzik......74 éves.

2 nap múlva bent voltunk a dokinál, január 5-én abrásió.

2 napja megjött a szövettan: endometrium rosszindulatú daganata.

Ma voltunk laborban, RTG-en, EKG-n, kedden MR és remélem az a szemét bent maradt és nem terjedt szét!

Csütörtökön műtik.

Az én ANYUKÁMAT!

Már most utállak 2022!