Ha valaki meséli, nem hiszem el.

Zsuzsi megint kórházban. Konkrétan olyan állapotban volt, hogy felhívtam Hencsát, hogy készüljön a legrosszabra.

Már alig volt észnél, nem ismert meg és nem tudtam felkelteni sem.

Hatalmasra nyitotta a szemeit, de tudtam, hogy nem lát. Ültem mellette és simogattam az arcát. Megkérdeztem Tőle, hogy tudod, ki vagyok? Azt mondta, hogy nem.

Ültünk ott csendben, mikor egyszercsak megszorította a kezem és azt mondta: nem látlak, de hallom, hogy sírsz!

Ne sírj....míg élek szeretni foglak.

Éjjel elvesztette az eszméletét és bevitték a kórházba.

Ott infúzió, szigorú diéta, normális gyógyszerelés, és 2 nap múlva már tudtunk beszélni telefonon.

Szerdán hív az orvos, hogy covidos lett valaki, de nyugodjak meg, mert Zsuzsit tesztelték és negatív. Viszont megrendelték a takarítást, úgyhogy holnap hazaengedik és délig el kell vinni, mert akkor jönnek takarítani.

Az OMSZ nem vállalja, hogy időre érte megy, tehát marad a magán mentő.

A szokásos embet hívtam (megjegyzem se számla se semmi és a4 km-erre levő tüőszanatóriumból 8 000-ért hozta haza) de nem ér rá. Nem baj, a kórház intézi.

25 000 Ft-ba került az, hogy a kórházban fekvő nagynénémet hazahozzák azért, mert a kórházba bement egy covidos beteg. Normális dolog ez? Mi van akkor, ha valaki ezt nem tudja kifizetni.

Ha újra születek, mentős leszek!