Ma leültetett a főnököm.............látta rajtam, sírtam, elmondtam neki múlt héten.

Megkérdeztem, hogy milyen volt a hétvégéjük. A 40. házassági évfordulójukat ünnepelték a nagy családdal és barátokkal.

Mesélt és csillogott a szeme. Ott volt mindenki, aki fontos. Ettek, ittak, beszélgettek......szuper volt.

Majd megkérdeztem, te hogy vagy?

Annyit mondtam, hogy nem túl jól. Fáj a gyomrom, remeg éjjel a szívem és sírógörcseim vannak.

Azt mondta: figyelj Mókus........40 év alatt sok mindent megéltünk. Voltak nagyon jó és szép dolgok és voltak rosszak is benne. Mindenkinek ilyen, hisz egy életet nem lehet valakivel leélni úgy, hogy mindig rózsaszín és csillámpóni van. De akartuk, hogy működjön!

Nálatok Zember másodszor csinálta meg ezt Veled! Megéri?!?

Most rosszul vagy és fáj.....de elmúlik. Ha újra kezditek és újra megcsinálja 5 év múlva? Biztos, hogy ezt akarod?

Néztem rá, könnybe lábadt a szemem, mert igaza van. Csak nehéz elengedni azt, amikor jó volt.

Nehéz elengedni azt, akit teljes szívemből szeretek.

Már nincs a szívemben hely a magam számára.

De csinálnom kell egy kis helyet.