Ha majd elmegyek,
őrizd, ami voltam.
A köveket,
amikben elbotoltam.
A fényeket,
mik sajogtak, miket hittem.
És ne félj majd,
a kínokat magammal vittem.
Mindent, ami fájt.
Éhes éjjeleket,
keserves homályt.
S itt hagyom a szépet.
Amit vágytam,
ami éget.
Ha majd elmegyek,
őrizd, ki szerettem volna lenni.
Őrizd,
hogy ne féljek elmenni."
img_0633-collage.jpg
Tököt faragtam 31-én ahogy szoktam.
És égtek a gyertyák.
Majd 1-én megint.
Égtek Zsuzsiért, a családom többi tagjáért és 1 Viktóriáért is.
................aztán meggyújtottam még egyet. Egy férfiért, akivel négyszer találkoztam életember.
Egy apáért, aki lehetett volna a családom része.
És Zemberre gondoltam, aki először áll az apja sírjánál...............semmi közöm hozzá. Már em kéne, hogy érdekeljen de.................................................. remélem nem volt egyedül.
Remélem valaki fogta a kezét!
Szerző: Mókusélet  2024.11.01. 07:22 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr8518723254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása