Ha majd elmegyek,
őrizd, ami voltam.
A köveket,
amikben elbotoltam.
A fényeket,
mik
sajogtak, miket hittem.
És ne félj majd,
a kínokat magammal vittem.
Mindent, ami fájt.
Éhes éjjeleket,
keserves homályt.
S itt hagyom a szépet.
Amit vágytam,
ami éget.
Ha majd elmegyek,
őrizd, ki szerettem volna lenni.
Őrizd,
hogy ne féljek elmenni."
Tököt faragtam 31-én ahogy szoktam.
És égtek a gyertyák.
Majd 1-én megint.
Égtek Zsuzsiért, a családom többi tagjáért és 1 Viktóriáért is.
................aztán meggyújtottam még egyet. Egy férfiért, akivel négyszer találkoztam életember.
Egy apáért, aki lehetett volna a családom része.
És Zemberre gondoltam, aki először áll az apja sírjánál...............semmi közöm hozzá. Már em kéne, hogy érdekeljen de.................................................. remélem nem volt egyedül.
Remélem valaki fogta a kezét!