Nagyon vártam már, mert nem voltam szabin nyár óra, őrülten sokat dolgoztam és úgy különben is ránk fért.

Wizzair-ral mentünk.

Most először utaztam fapadossal, de semmi gond nem volt, max. annyi, hogy visszafelé késett.

Magdika várt ránk és rögtön Keukenhofba mentünk, hogy megnézzük a tulipán mezőket.

Igazából nem értettem ezt a nagy hisztit körülötte.......míg meg nem láttam.

Ameddig a szem ellát virágok. Kicsi, nagy, piros és zöld, tulipán és nárcisz. Azokkal az illatokkal nem lehet betelni! Már épp készülődtünk haza, mikor esni kezdett.

Magdikáék egy pici faluban laknak a Német határtól 200 méterre. Minden ház és a kertek is gondozottak, nyugalom van és harmónia.

Náluk az egykeresős családmodell működik. Anyuka csak akkor dolgozik, ha kedve van és többnyire csak 4 órát.

Az iskola busz 1/2 9-re jön a gyerekekért, 4-re haza hozza őket, így nincs kapkodás.

Másnap egy malomból kialakított étterembe mentünk reggelizni, majd egy közeli kisvárosba csatangolni.

Vonattal jutottunk el Amsterdamba-így Zember is boldog volt.

Amsterdam egy lüktetőváros. Az utcákon hömpölyögnek a túristák, pedig a szezon még el sem kezdődött.

Megnéztük a virágpiacot és az ócskát is :-)

Ettünk churrost, vicces csokit és isteni kávét ittunk. Bolyongrunk a csatorna parton, megbámultuk a kirakatban a lányokat és benéztünk egy szex shopba is.

Másnap Valkenburgba mentünk, ahol egy barlangba tudtunk kisvasúttal bemenni. Érdekes volt, de karácsonykor gyönyörű azt mondják.

Az utolsó napunkon végre kisütött a nap, így a környéket jártuk be bicajjal.

5 gyönyörű napot töltöttünk el.

Vasárnap reggel már itthon ébredtünk.................és pontot tettünk a végére.

6 gyönyörű év volt.

Szerettem minden percét, szerettem Zembert is, aki elmondta, hogy le tudná velem így élni az életét................de ez mindkettőnknek kevés.

Úgyhogy így az 50-hez közel, új tiszta lapot kaptam. Megpróbálom szép színessel teleírni!