Évekkel ezelőtt, tán egy Stáhl konyhájában hallottam először róla és azonnal megtetszett. Aztán mikor megláttam, hogy igazából egy isteni karamellről van szó, akkor végképp beleszerettem.

Konzerv sűrített tejből készítetette, amiről még csak nem is hallottam sosem. Anyuék feketén itták a kávét, nálunk ilyen nem volt otthon. Angiéknál viszont volt, de az a tubusos fajta.

Ültünk a konyhában és nyomtuk a szánkba a ragacsos édes cuccot.

Tavaly egy kínai fűszeresnél jártam és megláttam a konzerv sűrített tejet. Nem gondolkodtam, betettem a kosaramba, majd itthon a kamra polcra.

Azóta néha ránéztem, megállapítottam, hogy VALAMIKOR megcsinálom, és ennyi.

Pénteken újra a kezembe akadt. Fogtam, betettem egy lábosba és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Mikor felforrt, 2-es fokozatra vissza tettem és mint egy húslevest 3 órán keresztül gyöngyöztettem, aztán a vízben hagytam kihűlni.

Du. izgatottan kinyitottam.....és semmi. A színe vanília szín, miközben én valami csoda karamellre vágytam. Majd fogtam egy kanalat és belenyúltam.

Tadaaaam, alul ott volt a karamell, csak össze kellett keverni.

Csináltam egy tökmagos kekszet-ó bűnös élvezet- rá kanalaztam az karamellszószt és élvezkedtem.

Istenkirály!

Mondjuk a szilvásgombóc nem lett tőle jobb :-)