Írtam egy levelet. Még soha életemben nem vetkőztettem le a lelkem ennyire meztelenre.

Még sosem voltam ennyire őszinte. Elküldtem, és vártam.

"Nem tudok beszélni……….hát írok.

Ez az év annyi minden rosszat hozott már és még csak a fele telt el. Írok, mert 2 év terápia megtanított arra, hogy szeretnem kell magam……………..még nem megy, de tanulom.

Zsófi nemrég azt mondta nekem, hogy 20 év alatt még sosem találkozott ilyen emberrel, aki ennyire nem szereti önmagát. Hogy elhiszi, hogy csak akkor szerethető, ha mindenki válláról levesz minden terhet, Hogy nem hiszi el, hogy csak önmagáért – azért, AKI és AMILYEN - lehet szeretni. Persze bőgtem, mert van benne igazság. Jártam hozzá, pedig nagyon fájt sokszor az, amik előjöttek a gyerekkoromból, miket az elmém elzárt jó mélyre. Jártam, mert meg akartam érteni, hogy mit miért csinálok, mondok, vagy éppen nem csinálom, nem mondom. Jártam, mert éreztem, hogy fontos a kapcsolatunk miatt is. 

Az elmúlt  másfél évem nagyon nem volt jó, de az utolsó félévbe majdnem belepusztultam!

Apukád betegsége, majd halála. A sok MOHU-s munka, a szlovákoknál, osztrákoknál a cégnyitás………..és én csak azt láttam, hogy őrlődsz, és nem beszélsz. Beleálltam 1000 %-ig, azért, hogy Neked csak azzal kelljen foglalkozni, ami „fontos”.

Megpróbáltam minden terhet átvenni Tőled…..és Te hagytad! Hányszor……….istenem hányszor ültem be úgy a kocsiba, hogy végig beszéltél telefonon. Mert a Péter meg a Feri fontos! meg a munka! …………….és egyre inkább azt éreztem, hogy én nem vagyok az. Hogy én nem számítok.

Egy hang nélkül mentem Veled Szegedre és félre téve minden büszkeségem, segítettem Anyukádnak is, pedig 12 évig én voltam az abnormális kapcsolat, akit szégyellni kell! Közben rettegtem az 5. évfordulótól, a vizsgálattól. Szorongtam attól, hogy lesz-e munkám, hogy ennyi idősen kellek-e még egy új cégnek. ….és ha nem………….akkor mi lesz velem. Tartottam magam, mert úgy éreztem, Neked most nehezebb és nem akartalak terhelni a saját problémáimmal, pedig hidd el, volt bőven.

Nőként nagyon nehéz megélni azt is, hogy változó kórba léptem. Nem csak testileg nehéz, de lelkileg is. Feszült lettem, sírós, és hőhullámok gyötörtek. Láttad, tudtad, hisz sokszor majd megfagytál éjjel, miközben engem a víz vert. Hogy mondod el ezt egy ereje teljében lévő férfinek? Hogy fogalmazod meg azt, hogy szeretlek és vágyom arra, hogy átölelj, hogy összebújjunk, de most a szex nem megy, kérlek légy türelemmel. Nem beszéltem róla, szégyelltem magam, hibáztam. El kellett volna mondanom, nem csak feltételeznem, hogy úgyis látod mi zajlik bennem. Sok mindenről kellett volna beszélnem neked, akkor is, ha Te legtöbbször csak hallgatsz. Tudom, hogy türelmes voltál, de talán nem eléggé. Talán türelmesebb lettél volna, ha beszélek neked erről. Változott a testem, a hangulatom és bár minden porcikám vágyott rád, nem tudtam kimutatni. Szeretlek, jobban, mint hinnéd és mint azt valaha kimutattam vagy mondtam volna. Ez talán a legnagyobb hiba, amit elkövettem.

 Néha kibuktam, de ennyi. Pedig beszélnem kellett volna róla, kiönteni a szívem- hisz ki másnak ha nem annak, akivel megosztom az életem- de nem tettem. 

Számtalan éjszakát sírtam végig, míg te kint ültél a tv előtt és a telefon folyamatosan a kezedben volt, mert azt éreztem, hogy belehalok ebbe. Szerettem volna kimenni, hogy átöleljelek, hogy hozzád bújjak, de nem tudtam, mert azt éreztem, hogy ha számítanék, akkor néha letennéd a telefont! Akkor bejönnél, hogy beszéljünk, mert ez így nem jó. Féltem!

Azt éreztem, hogy egyedül maradtam. Hogy én vagyok a férfi is a kapcsolatunkban, mert már semmi, de semmi terhet nem vettél le rólam. Én főztem, vásároltam, intéztem a kutyákat, rendeltem neked a kaját, hívtam szerelőt, ha valami elromlott……… ….és már nem tudtam nőként funkcionálni. De nem attól férfi a férfi, hogy ezeket intézi, hanem, hogy érzelmileg mellém áll és elengedhetem magam, nem kell mindig erősnek lennem. De meghallottam, amiket mondtál utolsó nap, mielőtt elmentél. Jó lett volna, ha ezeket korábban kimondod, ha tudnál beszélni a benned zajló dolgokról. Az nem elég, hogy azt mondod: igazad van. Olyan elcsépelt, de beszélgetni kell, kommunikálni, ha kell kiabálni, hogy a másik meghallja, megértse.

Vártam a vizsgálatot és rettegtem tőle. Abban bíztam, hogy elmegyünk Görögországba és majd ott átbeszéljük…………de közben Viki beteg lett és abba belehalt a lelkem egy darabja!..............és továbbra sem beszéltél. Nem csak velem nem……igazából senkivel. Péter néha felhívott, hogy beszéljünk, mert Veled nem tud.

Az elmúlt 2 hétben sokat gondolkoztam. Tudom, hogy hol hibáztam, tudom, hogy mit tennék másként. Ha lenne időkerekem visszaforgatnám…………de nincs.

Még soha nem voltam ennyire „meztelen”. Még most is tanulom, hogy hogyan mondjam ki a legbelsőbb gondolataimat, de úgy érzem, ez most egy olyan mélypont az életünkben, ahol nincs más megoldás, mint kitárulkoznom, hogy tudd, fontos vagy. Szeretlek

Szeretném, ha tudnád, hogy az együtt töltött több mint 12 év életem legmeghatározóbb és legjobb évei voltak. Hiszem, hogy annyi jó volt benne, hogy ennek így nem lehet vége és még mindig érdemes küzdeni egymásért, de ha Te nem is érzed ugyanezt, akkor is beszélnünk, beszélgetnünk kell, hogy le tudjuk zárni."

Aztán vártam.....és nem jött válasz.

Beike 10 nap után rátelefonált, ezért jelentkezett.

Megérkezett egy csokor virággal, átölelt és azt mondta szép vagyok, jó a hajam.

Leült, kért egy kávét és némán nézett.

Próbáltam vele beszélni, de csak azt hajtogatta, hogy nem tud mit mondani és hogy igazam van.Megkérdeztem, hogy mióta volt velem boldogtalan...........azt mondta év eleje óta.

De hiszen beteg lett az apja, majd meghalt.............erre azt mondta, hogy igen és találkozott közben valakivel 3 hete, akivel beszélgetni kezdett, ő csak belesodródott.

A hűség, az DÖNTÉS kérdése! Abba nem sodródunk! Felvállaljuk a konfliktusokat, megbeszéljük és nem kívülről várjuk, hogy valaki megemeljen. Eddig 2 nagy krízis volt az életünkben, az első a betegségem, most az apja halála és mindkétszer elfordult tőlem.Kívülről várta a megerősítést, hogy Ő férfi. Azt mondta, hogy nekem nem tudta elmondani, van benne egy gát. 

Majd sírni kezdett, hogy én vagyok a lelki társa, hogy lehet, hogy már 5 évvel ezelőtt sem kellett volna megbocsájtanom Neki.

Ölelgetett, puszilgatott, hogy kinyitottam neki a világot, hogy imádott velem utazni...........sírtam.

Megkérdeztem Tőle: most boldog vagy?...............azt mondta, hogy igen.

3 hétért eldobta a 12,5 évünket,

Kidobtam a virágot. összepakoltam a cuccait és hétfőn elmegy.

Végleg!

Rettegek, hogy nem leszek ott, ha valamelyikkel történik valami. 

Hogy épp dolgozom.

Vagy úton vagyok.

Vagy épp nyaralok.

Több, mint 9 éve úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadunk. ÖRÖKBE!

Végig.....amíg dobban a kicsi szívük. Hogy megpróbáljuk feledtetni a rosszat, a pince dohos padlójának szagát, ahol szülőgépnek használták, a konyha magányát, ahova Dézit 1,5 évre bezárták, Suzy fájdalmát a szétrohadt pérájával, ahogy kuporog a 2 kilós meggyötört kis teste a havon és a cigányputrit, ahol "tenyész szukának" használták Vikit.

Viki elment több, mint 1 hónapja, de ott voltunk. Az ölemben volt, fogtuk a testét ...................nem volt egyedül!

Most nagyon nehezek a napok. Nem csak a magam bánata miatt, de a kutyák is gyászolnak. Bogyó nem eszik. Minden reggel tanácstalanul járkál és nem meri megközelíteni a tányérját. Eddig Viki enni kezdett, majd mindenki más is. Most Bogyó nem tudja, hogy ehet-e. Ma reggel is kézből etettem és bőgtem, mert ahányszor a tenyerembe vettem a tápot és felé nyúltam, lekushadt. Pont úgy, mint régen...........félt. Pedig sosem bántanám!

2 hete Zember ágyrészén le-fel szaladgált egész éjjel sírva. Kereste.Nem tudtam megnyugtatni, így kizártam. Lehet, hogy nem ez a megoldás és ez is tört megint a lelkén (és persze megint nekem van lelkiismeret furdalásom) de nem tudtam tőle aludni. Így is minden éjjel fent vagyok hajnali 1-től kb. 3-ig.

Suzy minden éjjel maga alá pisil. Van matracvédő, de nem elég. Így most gumilepedőt rendeltem. 17 éves félig vak, süket kicsikém. Megpróbáltam este kizárni. Mikor harmadszor fejelte le az ajtót és sírdogált, kinyitottam és feltettem az ágyra. Azonnal összegömbölyödött és elaludt. Reggel 5-kor, mikor mocorogni kezdett, azonnal felkaptam, hogy kimegyünk, de már derékig pisis volt. Így kutyát, majd lepedőt és matracvédőt mostam reggel.

Most egyedül vagyok 3 öreg kutyával, és félek, hogy betegek lesznek, rettegek, hogy akkor lesz bajuk, mikor nem vagyok ott.

Hogy nem leszek ott.

Én.

Egyedül.

Pedig megígértük nekik............ketten.

Ma leültetett a főnököm.............látta rajtam, sírtam, elmondtam neki múlt héten.

Megkérdeztem, hogy milyen volt a hétvégéjük. A 40. házassági évfordulójukat ünnepelték a nagy családdal és barátokkal.

Mesélt és csillogott a szeme. Ott volt mindenki, aki fontos. Ettek, ittak, beszélgettek......szuper volt.

Majd megkérdeztem, te hogy vagy?

Annyit mondtam, hogy nem túl jól. Fáj a gyomrom, remeg éjjel a szívem és sírógörcseim vannak.

Azt mondta: figyelj Mókus........40 év alatt sok mindent megéltünk. Voltak nagyon jó és szép dolgok és voltak rosszak is benne. Mindenkinek ilyen, hisz egy életet nem lehet valakivel leélni úgy, hogy mindig rózsaszín és csillámpóni van. De akartuk, hogy működjön!

Nálatok Zember másodszor csinálta meg ezt Veled! Megéri?!?

Most rosszul vagy és fáj.....de elmúlik. Ha újra kezditek és újra megcsinálja 5 év múlva? Biztos, hogy ezt akarod?

Néztem rá, könnybe lábadt a szemem, mert igaza van. Csak nehéz elengedni azt, amikor jó volt.

Nehéz elengedni azt, akit teljes szívemből szeretek.

Már nincs a szívemben hely a magam számára.

De csinálnom kell egy kis helyet.

Öngyilkos lett.

Mikor megtudtam, percekig zokogtam, pedig nem álltunk közel egymáshoz.

De átérzem a problémáját.

Év eleje óta tudjuk, hogy megszűnik a munkahelyünk. Azóta hetente újabb infók jönnek.

Megkapjuk a végkielégítést.

Megkapjuk a felmentési időre járó pénzt.

Nem kapunk felmentési időre semmit (törvény szerint jár)

Nem kapunk végkielégítést.

Átvesz minket egy cég ugyan ezekkel a feltételekkel (bér, juttatások)

Átvesz minket egy cég, de a bérünk 80%ával

Ha nem fogadjuk el az ajánlatot, az olyan, mintha mi mondanánk fel, nem kapunk semmit.

Nem mindenkit vesz át.

Akit nem, annak kifizetik a törvényben előírt juttatásokat.

Nem, mégsem fizetik.

Ilyen körülmények között dolgozunk. Hatalmas a stressz, mert mi lesz velünk? Akinek 2-3 éve van a nyugdíjig, az kell az új cégnek? Ha nem, kell-e egyáltalán valahova.

János idegösszeroppanást kapott és kórházba került. Lefogyott, táplálták.

Majd 2 hete megjelent és újra munkába állt. Beszéltem vele, megsimogattam, megmondtam, hogy örülök, hogy itt van.

Tegnap este feladta.

Nem bírta a nyomást. Még nem volt 60 éves!

Rohadt élet!

A legrosszabb most az, hogy nem tudok örülni.

Lebegnem kéne, a föld felett járni, hogy meggyógyultam!

MEGGYÓGYULTAM és csak ez számít!

.........de nem tudok örülni. Jeges a szívem, fáj a gyomrom.

Több, mint 12 év nem érhet így véget. 

Az nem lehet!

Nem lehet!

Fél 8-ra volt időpontom, de már negyedre ott ültünk a gyerekkel.

Minden flottul ment. Jött a nővér, bekísért a szobába, ahol átöltöztem és már mentünk is be a vizsgálóba.

Felfeküdtem, mindenki mosolygott, mindenki kedves volt (ennyi pénzért legyenek is). Majd az altatóorvos azt mondta,most kell valami szépre gondolni. 

A következő kép az, hogy keltegetnek.

A lábamon mentem vissza a szobába és lefeküdtem. 10 perc múlva jött a nővér, hogy keljek fel, igyak egy pohár vizet és öltözzek. Bejött a doktornő.

Minden rendben van! A heg nem is látszik, minden tiszta, egy halvány utalás sincs semmilyen rosszra. 

VÉGE!

Szeressem őt annyira, hogy 3 évente jelentkezzek és mehetek.Kimentem és bőgni kezdtem. VÉGE!

Vége van!

És mit kibír!

Az enyém most megint megszakadt.

11 felé indultunk, végig sem gondoltuk, hogy 38 fok van.

Letettük a kocsit és sétálni kezdtünk. Ismerős minden kanyar, minden cserje, minden fa, hisz ezerszer tettük meg az utat.

Most csak 3-an  voltunk, mert, Dézi hisztizett, hogy jönni akar. 50 méter után bevonult egy bokor alá az árnyékba és lefeküdt, onnan cipeltem a seggét.

Bementünk az erdőbe, majd balra egy hatalmas tisztásra vitt az utunk. Elmentünk a széléig, ahonnan gyönyörű a kilátás. Mikor utoljára itt jártunk egy őzike szaladt el mellettünk és Viki lerohant a "szakadékba" majd onnan nézett vissza, hogy jöttök? Most ezt a 100 métert zokogva tettem meg.

Fújt a szél és mi a kis urna tartalmát beleöntöttük a szellőbe.....................szaladj Kicsikém a széllel, repülj a madarakkal............legyél szabad, amilyen voltál!

Hiányzol, míg dobban a szívem, minden nap!

A legrosszabb a csend.

A csend, amit a többiek "csinálnak". Nincs ugatás, nincs hiszti, csak gubbasztanak csendben. Bogyó nem akar enni.

Suzy egész hétfő délután szaladgált a lakásban, majd megtalálta Viki sünijét és befeküdt mellé a kosárba.

Látva őket, már máshogy csinálnám. Hagynom kellett volna, hogy utánunk ők is elbúcsúzzanak Vikitől, le kellett volna tenni a földre, hogy megszaglásszák........de eszembe sem jutott.

Reggel hívtam a Noét és elmondtam mi történt. 10-re mehettünk, már vártak minket. A teste mellé betettem a sünijét, hogy elkísérje az utolsó útjára.

Részvétet kívánt az ott lévő ember és bevitt minket egy helységbe, ahol a krematórium volt. Egy kis asztalra letettük Vikit és kaptunk időt elbúcsúzni.Levettem a kis ruháját, mert nem maradhatott rajta.

Mikor elengedtük, betették a dobozba......és elindították.

Mi kiültünk egy padra, gyertyát gyújtottunk és sírdogáltunk.

Hiszek a szivárványhídban, és abban, hogy még találkozunk.

Végül megkaptuk a hamvait egy pici urnában. Elvisszük majd az erdőbe. Arra gyönyörű tisztásra, ahonnan belátni az egész környéket. Ahol őzikék szaladgálnak, hisz találkoztunk velük.

Ott fogjuk elszórni, hogy szabad legyen...........amilyen mindig is volt!

.

Az én gyönyörű babám felsikoltott kétszer és többé nem vett levegőt.

Ketten tartottuk a kezünkbe és zokogtunk, míg felment a szivárványhídon.

Ezerszer mondtuk el neki, hogy szeretjük és menjen....elengedjük.

Hiszem, hogy vár rám a többiekkel..........

Túl vagyunk rajta,

Nem mondom, hogy a nehezén is, mert nagyon rosszul tűri. Sírdogál és alszik szinte egész nap.

Nem eszik, néha itatni is fecskendővel kell.

Pisilni állva tud (de már ennek is örülök, hogy legalább tud és, hogy valamennyire tartani is tudja)

A szívem szakad érte!

Minden olyan gyorsan történt.

Áprilisban elkezdte húzni a fenekét. Volt már ilyen, megnéztem a bűzmirigyét , kinyomtam és kész.

Aztán nyalni kezdte magát. Levittem a dokihoz, megvizsgálták, megnézte ő is a mirigyet......minden rendben, ne kapjon csirkét........valószínű allergia.

Nem múltak a tünetek, de az allergiát kiváltó ok, 3 hónap alatt ürül ürül a szervezetből, nyugi. De azért, mert Paramami vagyok, levittem, hogy nézzünk egy cukrot és pajzsmirigy hormonokat, mert többet iszik, többet pisil.

Vérvétel, minden rendben.

Aztán feltűnt, hogy éjjel kimegy pisilni. Aztán már kétszer. Elkezdtem agyalni, hogy húgykő. Láttam már ilyet, elzárhatja a vizelet útját, belehalhat a kutya. Péntek volt. Aznap éjjel 4* ment ki pisilni.

Reggel nyitásra már a rendelőben voltunk. Mondtam a dokinak, hogy tuti köve van, csináljunk egy UH-t,

Az én pici babám lefeküdt az oldalára és egy mozdulat nélkül hagyta, hogy megnézzék a pocakját. Ahogy rátette a vizsgáló  fejet, már láttam. Hatalmas volt! Bent van a hólyagban 2*1,2 centi és nem kő.

Mikor a Doki kimondta, hogy még ne essünk pánikba, akkor kezdtem el bőgni! Adott egy onkológus elérhetőséget azzal, hogy hétfőn vigyem vissza vérvételre. Mikor hazaértem azonnal hívtam az onkológiai klinikát. Kedvesek voltak, pedig szombat dél volt. Küldjem át a leletét.....megnézik és jövő héten keresnek.

Hétfő reggel 7 órakor jött az email........mivel sürgős, kérik, hogy délre vigyem be a kutyát.

 10-re levittem itt Érden vérvételre, majd átautóztam a városon a XVI. kerületbe.

Zember is odajött. Doktornő kedves, azonnal infúzió, vízhajtó, hogy tele hólyaggal is meg tudja nézni...........majd mondta.

Nagyon rossz helyen van és nagy. Sürgősen meg kell műteni. Egy táblára rajzolt (ez a hólyag, ez a vese, ha itt kimetszük......ha nem lehet, akkor itt áttesszük, ha az sem, akkor ki kell venni az egyik vesét ). Zember itt kezdett el sírni. A jó hír az, hogy ránézésre és a tapasztalatai alapján jóindulatú............a rossz az, hogy 14 éves.

Csinált rögtön egy szív rtg-t, az altató orvos szerint egészséges és nem lesz baj.

Fel fog ébredni! 

Holnap műtik!

14 éves.........................de nem lesz baj!

Anyuval minden délután beszélünk telefonon.

Tegnap kétszer is!

Ma 8:04-kor csörög a telefonom- épp egy megbeszélésen ülök.

Ránézek a telóra: az Anyám!

Te jó ég, ha ilyen korán hív, akkor baj van! Rosszul lett, vagy a Lajossal van valami.

Elnézést, ezt fel kell vennem kiáltással kimentem a folyosóra és felvettem.

Anyám beleszól: van neked kuponod erre a joy napokra?................ mert kéne egy szandit vennem.

Reggel 8 óra 04.

Kurva fontos szandit venni kuponnal.

Hajnalban!

KURVA FONTOS!

Reggel 10 óra 01 perc.

Hallottam már róla, olvastam is róla, de mint Colombo feleségével-sosem találkoztam vele.

tegnap vásárolni mentem a Lidlbe. Ügyes vagyok, egyedül is tudom használni a kasszát, így mikor végeztem akkor a blokkon lévő vonalkódot hozzá kell érinteni a kapuhoz, hogy kinyíljon..................és akkor megláttam a feliratot:

MENTS MEG! 399 Ft

alatta meg egy nagy doboz.

Elkerekedett a szemem, odaléptem az eladóhoz: tessék mondani, az egész doboz kerül 399 Ft-ba?

Még ki sem mondta az igent, már fizettem is.

6 szem barack, 3-3 alma, kaliforniai paprika, uborka, 2 csomag főzőhagyma 3 avokádó és sérgarépa boldog tulajdonosa lettem.

Azt mondta az eladó, hogy ha nem viszik el, akkor megy az Állatkertnek.

Tök jó!

Április 17-én voltam gasztrón, azt mondta a dokinő, hogy hogy pár nap múlva hívnak, hogy mikor mehetek colonoscópiára. Addig végeztessem el a vérvizsgálatot, vércsoport vizsgálatot stb.

Ennek holnap lesz 1 hónapja.......és én csak várok.

Ma ismét felhívtam őket. Nem tudnak segíteni, várólista van, nem tudják azt sem megmondani, hogy mikor kerülök sorra. Mindezt MAGÁN ellátásban kb. 200 000 ft-ért.

De arra felhívták a figyelmem, hogy a labor eredményem 1 hónapig érvényes, ha lejár, akkor újra kell csináltatni.- Ebben az a szép, hogy az állami vérvételre is kb. 4-6 hét a várakozási idő. 

Nem baj, ebben tudnak segíteni, majd ők megcsinálják.....újabb 40 000-ért.

Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez így rendben van.

Járnék én vazze, ha lenne időpont.

Ez ömlik mindenhonnan.

4 hónapot vártam, míg bejutottam a gasztróra, ahol a doki kiírhatja a colonoscópiát.  Magadtól nem kérheted, nem vagy te orvos! Tudd hol a helyed!

Ő kérheti.

Kéri is.

Én meg azt, hogy altatásban legyen. Mégiscsak műtötték a beleimet. A hasi műtétem is 3,5 óra volt az összenövések miatt, nem akarnám félig éber állapotban átélni, ahogy feltuszkolják a csövet a szűkült beleimbe.

2025 végére tudnak időpontot adni. Nem, akkor sincs közelebb,ha fizetem az altatás költségét.

Maradt tehát a magánrendelő 200 000-ért.

Dokinő kiírja a labort, csináltassam meg a háziorvossal. Háziorvos feltette a felhőbe, hívjam a labort.

Érden június 4 az első szabad időpont vérvételre.

XXII-ben május 9. Úgyhogy most várok, hogy a Mdicover mikorra ad időpontos. Ha hamarabb, akkor a labort is ki kell fizetnem.

De járjak szűrésre!!

2 éve járok terápiára. 

Néha azt gondolom, hogy nem segít. Aztán mindig van egy mondat, ami betalál és agyalok rajta.

Segített, hogy elfogadjam, hogy egy csomó szar- amit ma is cipelek, sőt csinálok- a gyerekkoromból fakad.

Hogy kényszeresen takarítok. Akkor is végigrohanok a lakáson mielőtt Zember hazajön, akkor is, ha reggel már feldomestoszoztam mindent.Persze Ő leszarja, neki nem számít, nem érdekli, de bennem feszültség van- most már tudom az okát. Ne legyen sehol egy hajszál a földön, egy gyűrődés a pokrócon, mert ha részegen jött haza, kaptunk érte.

Le tudtam rázni Anyu passzív agresszív- jó hát akkor majd én megcsinálom VALAHOGY- dolgait, hisz Lajos 2 éve nyugdíjas, oldják meg. Nem szakadok meg, hogy átrohanjak, hogy felvigyem az Auchanba ha akciós a melegítő, mert van kocsijuk, ráérnek, menjenek. Megyek, ha tudok, de nem variálok ez miatt.

Pénteken átvettük a hagyatéki leltárhoz a papírt. Agyaltunk., hogy mi legyen, mert le kellett menni megint Szegedre a temetkezési vállalkozóhoz a papírokért. Kedden tudunk csak, mert szerdán-csütörtökön dolgozom. 

Vasárnap ráírtam Zsófira, hogy tegyük át, ha lehet, mert.....és leírtam.

Olyan választ kaptam, hétfőn reggel hogy meglepődtem......érti, meg sajnálja, de ki kell fizetnem, mert a lemondási feltételt ismerem (24 óra) blabla.

Régen hagytam volna és kifizetem.

Most beleálltam.

Hosszasan leírtam, hogy miért érzem úgy, hogy ez most nem korrekt velem szemben.Soha nem mondtam még le időpontot, ott vagyok ha megbeszéljük stb.

1 óra múlva hívott...............és válaszolt is. Ne haragudjak, rajtam csapódott le a feszültsége és nem értette a rövid üzenetből, hogy milyen szar a helyzet, de legközelebb hívjam.

Ebben maradtunk.

Március 13-án reggel 6 óra 58-kor meghalt,................és Zember összetört.

Én próbáltam rá felkészíteni, de erre nem lehet.

Úgyhogy az elmúlt 3 hetünk arról szólt, hogy járkáltunk Szegedre intézni a dolgokat.

Drága mama azon kívül, hogy jajveszékel, hogy Papusom mi lesz velem, konkrétan semmit nem csinál.

Nincs bankszámlája, kártyája, fogalma sincs a való világról.

28-án eltemettük.

Most intézem az özvegyi nyugdíját, a biztosítást, a bankszámlákat...................és ha ennek vége, lezárulnak a folyó ügyek, akkor befejeztem.

Tuti!

Anyu hívott....te Mókus, mertek a tüntetésre?............mert mi is akarunk.

Úgyhogy összeszedtük Őket és kimentünk.

Hatalmas tömeg mindenütt, a térre be sem fértünk. Megálltunk, hallgattunk a szónoklatokat már vagy 5 perce, mikor Anyu közölte, hogy ő nem bírja a tömeget és rosszul van, melege van és különben is SOKAN vannak.

Megfogtam és kivittem a Nádor utca szélére egy falhoz letámaszkodtunk, ahol kevesebben voltak.

Pár perc múlva: Ő szomjas.

15 perce-mikor jöttünk- direkt rákérdeztem, hogy bemenjünk-e egy kis közértbe vízért..........de nem kell.

Úgyhogy beálltam egy kis kocsmába a sorba, hogy vizet vegyek neki. Na ott valóban meleg volt. Fülledt kocsmaszag és 35 fok.

Megvettem, kivittem. Beleivott 3 kortyot!!!

5 perc múlva azt mondja: neki pisilni kell.

Ott már elgurult a gyógyszerem, de nem szóltam, csak a kezébe nyomtam 200 Ft-ot, hogy menjen be a kocsmába pisilni.

Visszajön, álldogálunk, mikor közli: vége lehetne már, mert kakilni kell. Úgyhogy Anyám tüntikézett 45 percet és hazamentek.

Még jó, hogy lemondták a közös nyaralást, mert cápa kaját csinálnék belőle a hajón!

2 Katona Bálint verset hoztam.

Ha van még kedved

Ha van még kedved,
nyiss ajtót a jónak,
ha van még célod,
nyiss fület a szónak.

Úgy hírlik tavasz jön,
újra nyílnak a virágok,
ha elűzzük a ködöt,
meglátjuk a világot.

Ha van még kedved,
bújj hozzám közel,
ha maradt még hited,
egy jobb világ jön el

Maradék idő

Szeretni még egyszer,
halálosan, aki vár.
Mosolyt venni még,
mielőtt a bolt bezár.
Napot látni még,
mielőtt az est leszáll.
Élni még egy kicsit
mielőtt a szív megáll.

Utoljára valakiben
hinni volna jó,
ne vesszen kárba a kimondatlan szó.
Örülni valaminek,
ami szép, ami jó,
mielőtt a szívben esni kezd a hó….
Mert a maradék idő
már nem eladó….

Mást nem tehetünk.

Zember apukáját több mint 1 hete altatják és nem tudják felébreszteni.

December 27-én coviddal kezdődött. Túl lett rajta, de a köhécselés maradt. Többször telefonált a háziorvoshoz időpontért, de nem érte el őket, ezért lement a rendelőbe.

A váróban senki, de kioktatták, hogy nem mehet oda időpont nélkül.....telefonáljon.....és elküldték

Majd rosszul lettt, fulladt. Mentő vitte be a kórházba.

Innentől zavaros a történet, mert a drága mama kommunikált az orvosokkal és csak azt hajtogatta, hogy nem tudják mi baja. Majd víz került a tüdejébe, átvitték Deszkre, hogy leszívják. Másnap haza akarták küldeni, de rosszu lett.

Szombat volt, a fű sem nő.

Hét közben ismét nem tudjuk mi történt, csak hogy látogatási tilalom van így nem lehet bemenni. Zember szerdán lement hozzá, Papa lesétál a kertbe, így találkoztak.

Pénteken mama telefonált, hogy ha élve akarja látni az apját, menjen, mert szerinte nagy a baj.

Szombat reggel kocsiba ültünk és mentünk. Akkor már napok óta nem vette fel Zembernek a telefont.

Út közben hívtam a kórházat: már a portzás elmondta, hogy hol fekszik, ki az orvosa és, hogy ne menjünk, mert LÁTOGATÁSI TILALOM van. Kértem, hogy kapcsolja a nővérszobát. X. alkalommal felvették. Köszöntem,bemutatkoztam, mert nekem volt gyerekszobám, a másik oldalon meg IGEN??? volt a válasz. Elmondtam, hogy mit szeretnék, hogy úton vagyunk. IGEN nővér arrogánsan közölte, hogy nem érdekli, hogy Pestről megyünk, nem lehet bejönni, különben sincs rosszul a beteg, nemrég volt nála. Ja igen, oxigént azt kap.

Itt kértem, hogy adja az ügyeletes orvost..............nem lehet, mert az egész kórházban csak 2 orvos van, nem érnek rá velem csevegni és letette.

Visszafordultunk és hívtuk az orvosi szobát vagy húszszor, de nem vették fel.

Este drága mama telefonált, hogy volt-e lent Zember? Nem volt.

Másnap reggel (vasárnap) elindult. Lent bekönyörögte magát a portásnál és megnézte az édesapját, aki oxigént kapott és nem ismerte már meg. Egész este sírt!

Reggel telefonáltak, hogy a Papa összeomlott, újraélesztették és bevitték Szegedre az intenzívra.

Ennek 8 napja.

Azóta ott fekszik és nem tér magához. Már tudjuk, hogy rosszindulatú daganat van az egész jobb tüdejében, ami szétrobbant. 

Hogy mi okozta? Lehet, hogy évtizedek óta ott volt és a covid ráerősített.

Lehet, hogy mostanában alakult ki és az újraélesztésnél sérült.

Mindegy mi az ok.

Fekszik egy ágyban, altatják, a mellkasából, a tüdejéből is cső áll ki. Dializálják, mert leállt a veséje. Gégemetszést fognak csinálni, hogy fixen tudják lélegeztetni (meg hogy ne kapjon egy fertőzést) és várunk.

Várjuk a csodát.

Ma megkérdeztem a doktornőt, hogy mi lesz, ha felébred? ......hát az onkoteam eldönti majd, hogy hogyan tovább.

Van tovább?

Tegnap megjöttek  az eredményeim, és sokkoltak!

A tejre gyanakodtam(bár viszonylag ritkán iszom) de MINDENFÉLE tejfehérjére is allergiás vagyok.

Tehát ugrott a sajt, a kefír, a joghurt is tehén, kecske és juhból is. Az egyetlen amit ehetek az a bivalytej és az abból készült sajtok, tejtermékek. Fasza ez, mert kapni, csak KURVA drágán!

Ezen kívül gluténra is kijött, de szerencsére arra enyhén, de az árpa a kukorica is tiltólistás..............és a tojásferje.

Ez utóbbit nem tudom hogy fogom megoldani.

Vannak alternatív tejek oké, de egy csomó mindenbe kell tojás.

Értem az agyammal és persze meg fogom oldani, biztos ezerszer fogok hibázni, de ha kell, akkor kell.

Mariann este felhívott. Több mint 1 órán keresztül hallgattam, hogy ő inkább öngyilkos lenne, de ezt nem csinálná. Ő inkább kiugrana a VI. emeletről de nem tartaná be........................majd győzködni kezdett, hogy BIZTOS nem jó a teszt és nehogy ezeket elhagyjam. 

Ő azt csinálná..................és hosszasan kifejtette, hogy mit kellene NEKEM csinálni, mert az orvos sem tudhat mindent, de.....

Ültem és hallgattam.

Nem először fordult elő, hogy felülbírálja az én orvosomat, a kutyám orvosát...........már többször megkérdeztem, hogy te melyik orvosi egyetemen végeztél, de nem érdekli, teljes meggyőződéssel mondja a saját igazát.

Majd azt mondtam: lehet, hogy te öngyilkos lennél, én viszont ennél nagyobb drámát is éltem már meg, mint hogy nem ihatok kefírt reggelire. Voltam már rákos, nem tudjuk mi okozta- lehet hogy ezek a kaják és köszönöm, nem szeretnék még egyszer.

Letettem a telefont és elgondolkoztam. Nem rég olvastam egy posztot Bihari Vikitől.

"Ahogy megy előre a terápiás folyamat, úgy válnak köddé családi, baráti, munkahelyi kapcsolatok. Már nem tudunk kapcsolódni a régi emberekkel, már másképp látjuk őket, a világot,...Az önismeret során valóságosan elveszítünk egy csomó embert, ami rövid távon veszteség, hosszú távon viszont nyereség."